Oldalak

2011. április 29., péntek

Keressetek és találjatok!


Jó interjúalanyokat találni igazi művészet. A szakma legnehezebb része. Aki erre nem képes, az nem lesz képes megmaradni ezen a területen.

A jó újságíró persze nyitott szemmel jár és gyakran elképesztően jó témákat sodor elé az élet - ebből persze nem mind lesz cikk. Kell hozzá egy adott lap érdeklődése és annak a beleegyezése is, akivel a dolgok történnek. A saját ötletek megléte irtózatosan fontos. Az első lépés, ha az ember jelentkezik egy újságnál, hogy témaötleteket kell küldenie. Elképesztő, hogy már ezen hány potenciális jelentkező elvérzik ám...! Pedig akinek már az első alkalommal sincsen tucatnyi ötlete, az csak azt jelenti, hogy meg se nézte az adott lapot, vagy totálisan béna. (Sorry, de tényleg!)
Mindenesetre ha az ember a saját témáit jó színvonalon és időre adja le, hamarosan számíthat rá, hogy a lap szerkesztőitől olyan megbízásokat is fog kapni, amihez lövése sincsen. Ezek nem az ő ötletei, tehát kiindulópontja sincsen hozzá, de még interjúalany ötlete se.
Itt kezdődik az igazán izgalmas újságírói munka.
Ez persze néha kétségbeejtően reménytelennek tűnik. Mert hát mit kezdjen az ember az olyan kérésekkel, miszerint a rák világnapja alkalmából találjon egy mellrákból kigyógyult 25-30 közötti nőt, aki kellőképp csinos és fotogén. Vagy egy olyan anyát, akinek majdnem vízbe fulladt a gyereke, de aztán szerencsésen megmenekült. Olyan orvost, aki nem fogad el hálapénzt. Vagy szülőt, aki iskola helyett saját maga oktatja a gyerekét magántanulóként.
Ezek a példák nem légből kapottak. Az elmúlt húsz évben mindegyikhez személyesen is volt szerencsém - és kisebb-nagyobb nehézségek árán mindegyikhez sikerült is megfelelő alanyt keresnem. A riportalany megtalálása ugyanis az újságírói munka legfontosabb része.
Rákból gyógyult nőt nem találtam könnyen. A nagyobb rákkal foglalkozó szervezetek ugyanis nem tudtak kellőképp fiatal alanyt ajánlani számomra. (A kor fontos szempont volt, hiszen egy kifejezetten fiatal nőknek szóló magazin számára készült a cikk.) De végül egy régi riportalanyom, aki egyébként orvos segített és megkérdezte egy páciensét, vállalná-e az interjút. És vállalta.
Olyan anyát, akinek kis híján vízbe fúlt a gyereke először vízimentőknél próbáltam találni, de nem sikerült, mert ők csak igazán tragikus végű esetekhez tudtak volna elirányítani. Itt szerencsére az iwiw segített, és egy régi ismerős, aki hajlandó volt elmondani az ő történetét.
Hálapénzt visszautasító orvost szerencsére ismertem, de nem akart nyilatkozni erről, mert nem tartotta különösebb értéknek, amit csinál. Ő ilyen volt. Viszont szerencsére egy ismerős kollégája szóba állt velem.
Olyan szülőt pedig, aki nem engedi iskolába a gyerekét, hanem inkább ő maga tanítja, szerencsére a neten találtam. Ők nagyon szívesen beszéltek arról, miért és hogyan vágtak ebbe bele, mert valóságos kis mozgalmat akartak amúgy is indítani a témában, hogy sokan csatlakozzanak hozzájuk, tehát nagyon is jól jött nekik egy kis publicitás.
Mint látszik - a megoldás sokféle lehet. A nagy és kiterjedt kapcsolati háló sokat segít, és az internet igazi áldás. Ennek ellenére a riportalanykeresés sok munkával jár, és sok lyukra futással. Megszámolni sem tudnám, hányszor utasítottak már vissza. De feladni nem szabad - pláne, ha az ember szeretne a szakmában megmaradni.
Persze, ha az ember NAGYON nem találja meg az ideális alanyt, természetesen jól teszi, ha idejében jelzi a szerkesztőnek. Elképzelhető, hogy tud segíteni. És persze vissza is lehet utasítani bármilyen megbízatást. De ha ez túl gyakran történik meg, előbb-utóbb nem kap újabb feladatokat.

Az alábbi cikk a Nők Lapja Egészségben jelent meg, és elkészítése egyáltalán nem volt könnyű feladat. Jelzi is, hogy hárman készítettük. Két nagyon ügyes újságíró is elakadt, mert tudtak ugyan szakértőt találni, és érdekes tényeket gereblyéztek össze, de még mindig hiányzott a cikk lelke: a személyes történet. Az az ember, akinek a személyes példáján keresztül az olvasó is megérti, miért fontos ez az egész téma. Mert persze mindenki tudja, hogy a kaja szar a sulikban. De mit kell ezen rugózni? Hát jelzem, nagyon is fontos. És néhány embernek tényleg az egészsége múlhat rajta. Mivel ez az én témám volt, szerkesztőként hozzáadtam még pár sztorit, sztárt, így lett az unalmas menza téma izgalmas cikk.

Kattints ide, ha el akarod olvasni a cikket: Mivel etet a menza?


0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Twitter Delicious Facebook Digg Favorites More