Oldalak

2011. május 16., hétfő

Madeleine és a média


Vannak történetek, amelyek különösen megérintik az embert. Madeleine cCann eltűnése olyan, ami magánemberként és szakmabeliként is egyaránt foglalkoztat.

A média erejéről a McCann család sokat tudna mesélni. Világszerte többezer gyerek tűnik el minden évben. Sokan vannak sajnos azok is, akik soha nem kerülnek elő. Mégis, csakis Madleine nevét ismeri a világ. A mai napig címlapon van a fotója, és most, négy év után a brit kormány újraindította a nyomozást is.
Ez csakis a médiának köszönhető, a hírverésnek, amelyet McCannék négy éve nem hagynak elcsitulni Amint a gyerekük eltűnt, az orvos házaspár beizzították a médiagépezetet és azóta is mindent megtesznek, hogy a címlapra kerüljenek. El lehet őket ítélni ezért (meg is teszik sokan) de ők azt mondják, hogy Madeleine érdekében mozgattak meg minden követ. Hogy az ember meddig megy el, az persze ízlés dolga. McCannék pár hónap után profi médiatanácsadót béreltek fel, aki azóta minden szereplésüket megtervezi.
És hogy ez túlzás-e? Ahhoz, hogy erre válaszolni tudjon az ember, ismerni kell az angol média erőszakos rámenősségét. Szó szerint belekotornak a szemétbe, lesben állnak a háztetőkön, és lecsapnak minden hírre. Emlékezzünk csak Diana hercegnőre és a híres képre, amikor kiszállt a kocsiból és szinte eltűnt a többszáz fotós között. De első kézből való emlékem is van még arra nézve, hogy mennyire hatékony az angol média. Amikor pár hónapja Borsika a helyi újság címlapjára került a PKU-ja miatt, reggel 8-kor már itt volt egy profi média-ügynökség embere, fotóssal - interjút és exkluzivitást kérve a sztorira. És hol vagyunk mi a valós hírességeket körülvevő hisztériától?
Kate McCann, az édesanya frissen megjelent könyve nyomán most újra felizzott a hangulat. A The Sun már egy hete minden nap Madeleine fotójával a címlapon jelenik meg, és 4-6 oldal szól a kislányról. Idézetek a könyvből, exkluzív interjú az anyával. Az apa levele, amelyben arra kéri a Miniszterelnököt, ne nyugodjon bele, hogy az országa egyik állampolgára egyszerűen eltűnt. Arra kéri, hogy vizsgálják felül a portugál jegyzőkönyvet, indítsanak új nyomozást.
És a kérés meghallgattatott. Egy nyolcfős nyomozócsapat kezdte el átnyálazni a félméteres iratkupacot, hátha van benne valami, ami nyomra vezetheti a keresőket.
És ez csak annak köszönhető, hogy a szülők mindent megtesznek a nyilvánosságért. Ha nyugodtan vártak volna a hivatalos eredményekre és közben csöndben gyászolnak, akkor Madeleine ügye rég eltűnt volna a süllyesztőben, hasonlóan a többi ezerhez.
Persze azt ők is elismerik, hogy ennek a hírnévnek, amire szert tettek nagyon is sok árnyoldala van. Négy éve ezzel kelnek, ezzel fekszenek. Újságírók követik szinte minden lépésüket. A sárba rángatták a nevüket, megvádolták őket a gyerek molesztálásával, megmérgezésével, feldarabolásával és minden elképzelhető szörnyűséggel. A múlt héten, Madeleine születésnapján készült egy fotó a szülőkről, ahol az apa mosolyog, és máris újra támadások kereszttüzébe került, hiszen milyen apa az, aki képes mosolyogni, ahelyett, hogy minden nap minden percében gyászolna? Az anya a könyvben mesél arról is, hogy milyen érzés volt először elmenni a boltba és venni egy mese DVD-t a kicsiknek. Úgy érezte, hogy mindenki őt nézi és majd az emberek mutogatni fognak rá, hogy képes vásárolgatni ahelyett, hogy a lányát keresné. Pedig ott van a két pici ikergyereke, akiknek mosolygós, normális anyára és apára van szüksége - még akkor is, ha Madeleine árnyéka örökké felettük marad.
Nem tudom bűnösök-e vagy ártatlanok. De azt igen, hogy az életük szörnyű. És nem csak azért, mert eltűnt a gyönyörű lányuk és ki tudja mi van vele. Az ember nem tudja, mit kívánjon - találják meg Madeleinet és kerüljön haza, vagy jobb neki, ha meghalt még aznap este? Olvasom a könyvet és sírok a dühtől, a fájdalomtól és attól, hogy elképzelem, hogy mit élhet át az anya, aki nem tudta megvédeni a lányát és igen, ő is felelős ezért, hiszen ő az, aki egyedül hagyta a hotelben.
És hogy ez ne legyen elég teher, ott a nyilvánosság súlya is, amely még a sztárokat is agyon nyomja. Mert igen, a hírnévnek ára van - vele jár a mocsok, a sár, a kritika. A névtelen levelek, amelyeket a "Gyerekgyilkos kurvának" címezve dobnak be a McCann házba. Az internetes hozzászólások, amelyek láthatóan ideggyenge hisztérikus nőként tartják az anyát és alattomos pedofilnak az apát. Minden jóindulatú imára, amit Madeleine érdekében mondanak jut egy köpködő, aki pokolra kívánja a szülőket.
Mert igen, könnyű őket elítélni. Nem ártatlanok, még akkor sem, ha nincs közük Madeleine eltűnéséhez. Egyedül hagyták. Ez tény. De vajon van teljesen ártatlan szülő? Igen, van, aki egyedül hagyja a gyerekét, ameddig elszalad bevásárolni. Van olyan is, aki visszaalszik vasárnap reggel, ameddig a kicsi a másik szobában tévézik. Bemegy egy percre a kertből, hogy megkavarja a levest. Vagy megengedi neki, felmásszon a legmagasabb csúszdára is, ahová már nem ér el a szülői kéz. Igen, mind megengedjük, hogy egyedül jöjjenek egy nap haza az iskolából, és néha magunk bátorítjuk, hogy elmenjen a sarkon lévő boltba. Szülőként minden nap döntést hozunk. És minden döntésben ott a lehetőség, hogy hibázunk. És minden hiba ára lehet a gyerek testi épsége, akár halála is.
Akkor miért gondoljuk úgy, hogy kritizálhatjuk a McCannéket? Csak azért, mert a média is ezt teszi?

A babaszobán található cikkem elolvasásához kattints ide: A Madeleine sztori


2 megjegyzés:

zsuzsi írta...

Nem minden szulo szalad at a boltba, en a szemetet se vittem le, ha egyedul voltam a gyerekkel. A zart, potencialisan veszelymentesitett kertbol be lehet egy percre szaladni valamiert, vagy ha gyerek olyan kicsi, felkapni es bevinni. A butorokat lehet rogziteni, az ajtokra-ablakokra biztonsagi zarat, erkelyre racsot tenni. Biciklizore sisakot adni.

Minden este felugyelet nelkul hagyva 3 5 even alulit buncselekmeny. Akkor is az, ha nem lesi oket senki, nem teszem ki oket annak, h felebredve ne legyen, akihez fordulhatnak. A mar 12 evesemet sem hagyom ejjelre egyedul a hazban.

FodorMarcsi írta...

Zsuzsi, én is maximálisan figyelek mindenre és eszembe se jutna egyedül hagyni őket. De a kérdés nem ez - hanem az, hogy nem elég-e a McCann családnak az a "büntetés", hogy eltűnt a gyerekük. Vajon megérdemlik-e azt is, hogy őket pocskondiázza a fél világ? Én kapásból tudnék nem is egy náluk rosszabb szülőt az ismeretségi körömben, akik hangosan döngetik a mellük, de a gyerek koszos, és bizony gyakran kaját se kap délig...

Megjegyzés küldése

Twitter Delicious Facebook Digg Favorites More