Oldalak

2011. október 14., péntek

Foglalkozása: feltalálónő

A nők legalább olyan kreatívak, mint a férfiak, szerintem ez nem kérdés. Az már csak a világ igazságtalansága, hogy nem ismerünk női feltalálókat. Ha azt hinné valaki, hogy ennek az az oka, hogy nincsenek is, nagyot téved. Az orvosi fecskendő, a tűzlépcső, az ablaktörlő, a papírzacskó készítő gép, az elektromos vízmelegítő, a kevlár, amiből a golyóálló mellény is készül és a körfűrész mind-mind feltalálónők nevéhez köthetőek.

"The History is only his story" - mondja az angol, utalva arra, hogy a történelemkönyvek csak a fehér férfi harcait mesélik el. Férfi festők, férfi hadvezérek és férfi feltalálók neveit őrizte meg a köztudat, míg a "her story," tehát hogy a nők mivel is járultak hozzá a civilizáció fejlődéséhez, valahogy elsikkadt a századok során.
Amikor először beleütköztem abba ténybe, hogy mennyire sok-sok női feltaláló van, egyből tudtam, hogy meg akarom írni a témát. Izgalmas, erős nőalakok, mindenki által ismert termékek és persze számtalan izgalmas sors könyörgött, hogy írjak belőle cikket.
Olyan nőkre gondoltam, mint Marion Donovan, aki 1950-ben kitalálta az eldobható pelenkát, miután már nagyon elege volt az állandó pelenkamosásból és akinek a nevét szerintem a mai napig imába kellene foglalni. Jellemző persze, hogy hiába házalt a találmányával, a férfigyárosok túl drágának és feleslegesnek találták a termékét. Azt mondták, ugyan ki költene ennyi pénzt valamire, amit aztán ki fog dobni. Nem láttak benne üzletet - nyilván mert fogalmuk sem volt róla, hogy a pelenkamosás micsoda irgalmatlan és undi munka. Azóta kiderült - a kisgyerekes szülők komoly összeget is hajlandóak áldozni azért, hogy megszabaduljanak ettől a tehertől és az eldobhat pelenka azóta is hódít.
Hasonlóan érdekes Josephine Cochran története, aki 1886-ban feltalálta a mosogatógépet, bár nem saját magán akart könnyíteni ezzel. Ő ugyanis fura módon soha nem mosogatott - meglehetősen jómódú nő volt, akit szolgák hada vett körül. Ám ezek egyáltalán nem voltak megbízható alakok és bizony időről időre komoly kárt okoztak a családi porcelánban. Josephine hát azt gondolta, hogy egy gép talán biztonságosabban tudná ezt a munkát végezni. Hiába nézett körül a piacon - előtte ez még senkinek nem jutott eszébe, így nekiállt és saját maga összehozta a gépet. A prototípusra persze azonnal lecsaptak az áttermek és a jómódúból egyszerre dúsgazdag lett.
Amikor felvetettem a témát egy szerkesztőségi ülésen, mindenkinek tetszett - de nagy bánatomra nem történelmi feltalálónőkre voltak kíváncsiak, hanem jelenkoriakra. Akik köztünk élnek. Fogalmam sem volt róla, hogy léteznek-e, még kevésbé, hogy miket csináltak. De utólag csak azt tudom mondani - ez is a férfiközpontú világ hibája.
Amikor ugyanis felhívtam a Magyar Feltalálók Egyesületét, egy csomó komoly díjat nyert feltalálónővel hoztak össze. A három legsikeresebb került végül is bele a cikkbe, ami azóta is az egyik kedvencem. Igazi élvezet volt három ilyen sugárzóan okos nővel beszélgetni - akik ráadásul ennyire praktikus, okos dolgokat találtak ki.
Kicsit csak az szomorít el, hogy a cikk három éve jelent meg, és ők azóta se lettek milliomosok, a világot nem árasztotta el a termékük. Pedig megérdemelték volna. Csak azt remélem, hogy nem adják fel!

A cikk a Nők Lapja Évszakok 2008-as őszi számában jelent meg:





0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Twitter Delicious Facebook Digg Favorites More