Oldalak

2012. január 18., szerda

Lelkileg is viszket

Vannak dolgok, amik akkor okozzák a legnagyobb örömöt, ha nem bontjuk ki őket. Ilyen a tetűfésű is. Még szeptemberben vettem és még nem kellett használni. Hogy akkor miért volt olyan sürgős mégis a megvásárlása? Hajjaj, az már nem olyan szép történet.

Valljuk be, az egész tetűkérdés nem kellemes. Merthát mégis bogarak mászkálnak az ember fejében. És ami Marie Antionette udvarában teljesen megszokott volt, az manapság kicsit sem elfogadott. Mármint ez az egész bogár-rovar kérdés. Nem tűrjük meg még az ártalmatlan kis pókocskát sem a sarokban - az ilyen testet érintő ízeltlábúak meg teljesen kiverik a biztosítékot. Mindenkinél.
Mondjuk nem tudom miért gondoltam, hogy mi meg fogjuk úszni. Van három gyerekem, mindhárom megfordul időnként a közösségben, azon kívül időnként utazunk buszon is. Én mégis bíztam abban, hogy minket a tetvek nem szeretnek. És ezt onnan vettem, hogy gyerekkoromban soha nem kaptam el, pedig volt az osztályban. És egyszer már lecsapott mellettünk bíborka lányom ovijában is. De mi akkor is megúsztuk. És én komolyan hittem benne, hogy ez így marad.
Elvi szinten azért már foglalkoztam vele - a Nők Lapja Egészségben óriási cikket szenteltünk a témának, hatalmas képpel és igazi esetekkel, akik elmondták, hogy milyen nehéz is volt megszabadulni a kis élősditől. De bevallom, igazán csak akkor értettem meg, hogy mit jelent mindez, amikor egy nap hozzánk is megérkezett a tetűinvázió. A tetvekben az első sokk a legrosszabb, amikor az ember azt hiszi, hogy most tényleg megnyílik alatta a föld, mert ilyen csak a háborúból hazatért koszos katonákon, elhanyagolt hajléktalanokon és a mélyszegénységben élőkön élhet. A net persze azonnal elmondja, hogy a tetű és a kosz nem függ össze, sőt a kis mocsok a tiszta hajat szereti a leginkább, de ezt nehéz elhinni. Szupermodelleknek, a királyi család tagjainak és celebeknek soha nincs tetvük - van viszont szép házuk, jó kocsijuk és sok pénzük. Az összefüggés még egy retardált számára is egyértelmű: a tetves az a társadalom legalja. Ez a kis miliméternyi kis rovar pedig egyenesen odarepíti az embert.
Az undor az első reakció. Merthát ki az aki szeret bogarakat fogdosni? Márpedig most muszáj, nincs mese, mert ezt ki kell irtani. Nem tudom miért, de rögtön francia regények jutottak eszembe, ahol éjjel poloskákra vadásznak az ágyukban az emberek és nagy roppanásokkal nyomják össze a kis vérszívó bogarakat. Ezt a képzeletbeli roppanást hallottam mindig a fejemben, amikor a tetűírtásra gondoltam. És a hang, a mozdulat, és hogy én tegyem meg mindezt, az ájulással fenyegetett.
De ha az embernek a gyerekei lesznek tetvesek, akkor nem ájuldozhat, nem sírhat, nem hisztériázhat. Mert a hisztiző anyunál csak az a rosszabb, ha a gyerekek is rázendítenek. Ez pedig nem megengedhető luxus. Tehát az ember nyugodt marad, és felkeni a tetűirtót a gyerek fejére. Ami amúgy nagyjából hatástalan. Bár mindegyiket úgy hirdetik, hogy garantált az eredmény - a kutatások és az anyák tapasztalatai azt mutatják, hogy ez nagy kamu. A tetvek nagy része ma már mindenre rezisztens. Ha napalmot kensz a gyerek fejére, még akkor is maradnak túlélők, amik vígan integetnek, amikor kifésülöd a haját. Merthogy a fésülést nem lehet megúszni.
Tehát míg a szer hat, addig az ember gyorsan lehúzza az ágyneműt és nekilát fertőtleníteni az egész lakást. Merthogy ezek a kis dögök 1-2 napig vér és gazdaszemély nélkül is életben maradnak. A legjobb az lenne, ha ilyenkor az ember rögtön elutazhatna egy hétre és mire visszaér, a lakásban minden tetű éhen halt, de nincs ember, aki befogadna egy tetves családot, tehát marad a nagyon alapos takarítás, mosás, kifőzés. És utána a fésülés.
Ahol lánygyerek van (pláne hosszú hajú) ott ez olyan 2-3 órás munka. A normál, sima fogú tetűfésűk állatira húzzák a gyerek haját és nagyon macerás bánni velük. De az a spirál fogú csoda, ami a képen látható eleve úgy működik, hogy balzsammal be kell kenni a hajat és aztán kifésülni. Könnyű, viszonylag gyors és nagyon hatékony. Mondjuk fél flakonnyi balzsamot simán felvesz egy ember feje ilyenkor, de ez már a legkisebb kár a történetben.
Jóval durvább a tény: két nap múlva meg kell ismételni. És utána újra és újra. Mert ahol egyszer felüti a fejét a tetű, onnan nagyon nehéz kiirtani. Mert én hiába pusztítom el a dögöket, ha a padtárs anyukája kicsit is lazán kezeli a dolgokat és mondjuk úgy véli, elég a vegyszeres kezelés és nem fésül, vagy fésül, de felületes, vagy van egy szövetfotel a suliban, amire újra és újra leülnek a gyerekek...
A tetűkérdés ha egyszer napirendre kerül, hónapokig ott marad. És elképesztő, hogy milyen hamar rezisztenssé válik mindenki a témára. Már nem sikkant fel, aki meglátja, rutinosan fertőtlenítek és gyorsan fésülök. És nem undorodom, amikor a spirálfésűn fennakad egy példány, hanem örülök. Ez is kinn van, pusztulj, rohadt tetű.
A tetű bár vérszívó állat, sok kárt amúgy nem okoz. Nem terjeszt betegségeket, nem okoz sérülést és ha nem lenne olyan rohadt undorító, nem is nagyon kéne törődni vele. Csak egy valamit tesz tönkre - a családi kapcsolatokat. Merthogy egy tetá által sújtott családban az ölelkezés, az egymás ágyába fekvés hirtelen tabuvá válik. Hónapokig képtelen voltam úgy megölelni a saját gyerekeimet, hogy ne figyeltem volna rá, hogy eltartsam tőlük a fejem. Nem feküdtek az ágyukba és eszembe nem jutott az ő fésűjüket használni. És bárhová utaztunk, a tetűfésűt vittük magunkkal, olyan magától értetődően, mint a fogkefét. Így történt, hogy amikor egy barátnőmmel találkoztam nyáron, a tetűfésű nálam volt. Épp mentesek voltunk, és boldogan meséltem neki, hogy milyen jó kis eszköz ez a spirálfogú fésű és milyen hasznos. Ő meg elirigyelte. Mert bár a lányai még soha nem voltak tetvesek (kopp-kopp-kopp!) de ha egyszer mégis azok lesznek, akkor ez kelleni fog neki. Méghozzá azonnal. Ám euz a fajta fésűt jelenleg nem lehet Magyarországon kapni. Így hát nekiadtam. De a biztonság kedvéért amint visszaértünk vettem magunknak egy újat. Ami ott lapul a gyógyszeres táskában, bevetésre készen. De az elmúlt fél évben nem kellett kibontani. És az idő a lelkünket is gyógyítja. Már nem tabu a másik ember párnája, és amikor megölelem a gyerekeimet, nem tolom el a fejüket és ha a busmegállóban várakozunk, akkor nem kezdem csekkolni a fejüket automatikusan, hogy látok-e benne valamit. Sőt, ami még jobb, már nem érzem, hogy meg kellene vakarnom a fejem, csak azért, mert írok a kis dögökről. Csak egy kicsit... most... de ugye ez nem azt jelenti, hogy visszatértek????

A babaszobán megjelent cikket azért érdemes elolvasni. Pláne, ha épp tetűriadó van - mert itt arról is írok, hogyan fedeztük fel, és hogyan is néz ki a kis bestia.


2 megjegyzés:

Christine írta...

Ne is mondjad, már attól hogy olvasom szétvakarom a fejemet...:-))

Unknown írta...

nekem kiskoromban volt a nagymamám kifésulte oket aztán egy fél deci petroleumot öntöt a hajamra másnapra se hiruk se hamvuk nem volt

Megjegyzés küldése

Twitter Delicious Facebook Digg Favorites More