Oldalak

2012. február 25., szombat

Mégis, kinek a gyereke?

A Kismama magazin millió szüléstörténetet kap az olvasóktól. Sok megjelenik a lap hasábjain is - de nem mindegyik. Viszont olvasni mindegyiket nagy élmény.

Nekem az egyik legkedvesebb történetem egy magyar anyukáé volt, aki Hollandiában szült. Otthon. Nem azért, mert neki ez volt a heppje, hanem mert Hollandiában ez az alapellátás. Ha egészséges vagy, nincs komplikációra utaló jel, akkor fizetned kell, ha ragaszkodsz a kórházhoz. Merthogy az alap az a bábás szülés otthon.
Ehhez kinn minden feltétel adott - még olyan apróságokra is ügyelnek, mint az ágymagasítót, amit a szülésznő ad korábban a párnak, hogy amikor a vajudás zajlik, akkor ne kelljen órákon át hátfájós pózban görnyednie a kismama felett. Ezen kívül minden a szülők kényelmét szolgálja, például az a segítő, aki szülés után minden nap 2-3-4 órára házhoz jön egy hétig és mindenben segít. De nem úgy, mint otthon a védőnő, aki csak tanácsokat ad és kikérdez. Hollandiában a segítség kézzel fogható. Bevásárol, takarít, elhozza a nagytesót a suliból, főz valamit, segít a szoptatásban. Szóval tényleg az anyáért van.
Nagy kontraszt, hogy Magyarországon jelenleg két évnyi konkrét börtönre ítélték azt az embert, aki megadta a választás jogát a terhes anyukáknak. Merthogy van, aki ezt szeretné. Nem tömegek, mint Hollandiában, ahol a szülések 30%-a otthon zajlik, de azért van pár százalék, akinek ez fontos. És aki nyilván minden körülményt mérlegelve akarja a legjobbat magának és a gyermekének. És aki felnőtt, kompetens emberként hozta meg ezt a döntést.
Azt nem tudom, hogy a konkrét ügyben valóban tévedett-e Geréb Ágnes, követett-e el hibát vagy sem. De azzal minden embernek tisztában kell lennie, hogy a szülés veszélyes, és különböző komplikációk miatt kórházban is halnak meg anyák. Amúgy nem kevesebben, mint otthon.
A dologban az a felháborító számomra, hogy csak és kizárólag Geréb Ágnes került a vádlottak padjára. Más orvos eddig még nem. Pedig a statisztika azt mutatja, más kezei között is halnak meg anyukák. És néha a statisztika életre kel az ember szeme előtt.
2002-ben, amikor Borsika lányom született a MÁV Kórházban óriási botrány közepette halt meg pár héttel korábban egy anyuka és lett élete végéig fogyatékos egy kisbaba. Ugyanazon a napon, ugyanazon orvos kezei között. Véletlen? Nem.
Annak idején, amikor orvost kerestem magamnak, elég sok fórumot végigolvastam arról, hogy milyen orvosok is vannak abban a kórházban és vajon melyikhez érdemes menni. H.Sz. doktor volt a második jelöltem, mert mindenki imádta. De azt már akkor is többen megjegyezték, hogy a szülései 70-80%-a mindig csütörtökön történik. Minő véletlen, ez a doktor úr ügyeleti napja. Ő ugyanis előtte lévő napon be szokta rendelni a kismamáit és "megpiszkálja" őket. Ettől másnapra beindul a szülés. Ez kényelmes a doktor úrnak, mert a csütörtök a szüret-ideje. Körbejárkál ilyenkor a szobákban, minden vajúdó anyukára vet egy pillantást (egy szülészorvos se ül órákig a vajúdó anyuka mellett) és ha jól keveri a lapokat, akkor minden kitolásnál ott tud lenni. Anyuka hálás, és megy a boríték. Ne legyünk képmutatóak, minden orvos ezt csinálja, hiszen ingyen senki nem megy be a szabadidejében, éjszaka, karácsonykor, ügyelet után. A legtöbb dokinál szabott tarifa van, így ne is nevezzük ezt hálapénznek. Ez egyszerű fizetség a munkájáért.
H. doki azonban egy idő után vérszemet kapott és piszkálás helyett olyan anyagot tett fel a mindenórás anyukáknak, amit egyébként csak abortusz előtt álló anyukáknál szoktak méhszájtágításra használni, ez sült el rosszul. De nagyon.
Ez egyébként a kórházban nyílt titok volt, mindenki tudta. Bűnös. Nyilvánvalóan.
Vajon börtönbe került? Nem. Eltiltották a kamarából? Nem. Egyszerűen átrakták egy másik kórházba. Meghurcolták a nevét? Nem. Nem írták le a nevét majdnem sehol. (Pár internetes fórumon csak...) És ma? Ó, boldogan dolgozik. A barátnőm tavaly nála szült. Ahogyan az előző kettőt is. Ő egyébként imádja. Kedves, humoros, imádnivaló pasas. A páciensei kitartottak mellette. Igen, piszkál. - mondta a barátnőm, de hozzátette - Én örültem neki, mert már nagyon nehezen bírtam a terhesség végét. És így legalább nem hirtelen jött a szülés, meg tudtam szervezni, hogy ki vigyáz aznap a két nagyobbra.
Persze H.Sz doktor helyett mehetett volna máshoz is. De őt már ismerte, bízott benne. És ez egy terhes nőnek nagyon fontos.
Annak is, aki Geréb Ágnesnél akart szülni. Otthon. Vagy bárki másnál. És most nem teheti. Nem, törvényileg nem tilos a dolog. De gyakorlatilag a jelenlegi szabályozás szerint erre csak speciális vizsgák és feltételek mellett van lehetőség, de ezek olyan kemények, mint sehol másutt a világon és az elmúlt két évben erre egy bába se kapott engedélyt.
Hasonló a helyzet az otthon oktatás terén is. Amikor a cikket írtam, minden forrás azt mondta nekem: ez olyan jog, amit bárki kérhet és meg is fogja kapni, mert ez törvényben leírt joga minden szülőnek. De aztán kiderült, ez nem igaz. Bár törvény nem tiltja, hogy az ember kivegye a gyerekét az iskolából, és otthon tanítsa, de az iskolaigazgató mondhat rá nemet. És akkor lehet fellebbezni, jegyzőhöz menni, másik iskolát keresni és a többi. És még ha meg is kapja az ember az engedélyt, akkor is el lehet könnyedén lehetetleníteni az otthon oktatást - mondjuk azzal, ha azt követelik, hogy azért Skype-on keresztül kövesse a gyerek az iskolai oktatás menetét. (Csak a lényeg vész el, a szabad időbeosztás...) Vagy hogy a gyerek havonta vizsgázzon le az anyagból. (Tehát ugyanazt a tanrendet kell percre pontosan csinálni, mint a suliban, nincs tere az otthon oktatás lényegének, az egyéni ütemnek.) És akkor még a vizsgáról nem is beszéltem. Nincs otthon oktató szülő, akinek ne lenne keserű a szája íze a vizsga utáni napokon. Mert a gyereknek azért bebeszólógatnak a tanárok és csinálhat bármit, mindig találnak benne hibát. Ha mást nem, akkor mondjuk az egy évvel fölötte járók tankönyvéből tesznek fel kérdéseket. És álságosan kérdezgetik, hogy "és erre nem tanított meg az anyukád?" Hát így megy ez a valóságban.
Otthon szülők, otthon oktatók - mindkettő kicsi banda, nem is feltétlen átfedésben. De abban közösek, hogy mindkét csoport átgondoltan, felnőtt módon hoz egy döntést a gyerekével kapcsolatban. És nyilván jót akar neki. Az ő érdekét nézi. És az állam és az ő földi helytartói ezt felülbírálja. És ez elképesztő. Hiszen ezek az emberek nem ártanak a gyereknek, csak másként gondolkodnak, mint ahogyan a népesség nagy része. De nem teljesen elvadult dolgokat mondanak, csak olyanokat, amelyek mondjuk száz éve természetesnek számítottak. Akkor minden nő otthon szült és a legtöbb gyerek otthon tanult.
Amikor nekem valaki azt mondja, hogy az otthon oktatás árt a gyereknek, mindig Móra Ferenc jut eszembe. Akit az édesanyja a nagy hidegben nem engedett iskolába, és a befagyott ablakon az ujjukkal rajzolva tanulták a betűket. És minden szegénység és nehézség és otthon oktatás ellenére milyen csodálatos, fantáziadús ember lett belőle...


A cikk a Nők Lapja Psziché 2011-es október-novemberi számában jelent meg, és egyszer már írtam róla itt a blogon, hogy mennyire sok-sok anyagot nem tudtam belerakni. Pedig azok is nagyon érdekesek:





2 megjegyzés:

Irenerika írta...

Szia Marcsi, ha igy haladunk tovabb, lassan tenyeszlonak erzem majd magam...

Mariann írta...

Én nem éreztem magam elég bátornak az otthon szüléshez, de el tudom fogadni, hogy van olyan , aki ezt szeretné. Ha meg szeretné, hadd csinálja. Szerintem nem olyan bonyolult a feltételek megteremtése, mint amennyire felénk ezt mutatják. Még Anyukám és apukám is bábánál született. Mélységesen felháborít, amit Geréb Ágnessel csinálnak.

És igen, otthon is lehetne oktatni, egész egyszerű eszközökkel. Jómagam is próbálkozom az ovi mellett. Nagyon amatőr módon, inkább játékosan, mert sajnos nagyon sok dologban nem értek egyet az ottani oktatással. A Móra Ferenc példa nagyon találó!

Megjegyzés küldése

Twitter Delicious Facebook Digg Favorites More