1. Nincs belépőjegy
Az aukciót megelőző héten a
galériákban kiállítják az eladásra kínált tárgyakat,
méghozzá ingyenesen, hiszen a cél az, hogy minél többen
megnézzék. Még a laikusnak sem kell azon töprengenie, melyik a jó
kép és melyik a közepes: az árcédula tökéletesen eligazítja
az embert a dolgok értékét illetően. Ráadásul itt nincsenek
morcos teremőrök, sőt ellentétben a múzeumokkal, akár kézbe is
lehet venni az adott tárgyakat, hogy közelebb megvizsgálhassuk.
Hiszen eladó.
2. Ki lehet öltözni
Nem sok olyan lehetőség adódik, ahol az ember felveheti a legszebb ruháját - ám ahol százmilliók cserélnek gazdát egyetlen este alatt, ott nincs túl extravagáns kisestélyi, nincs túl magas cipő, nincs túl sok smink. Igaz, uszályos hosszú ruhát nem szoktak ide sem felvenni, de ha valaki ebben jelenik meg, azt sem fogják kinézni - ám semmi nem kötelező: farmeres-pulcsis szerelésben sem rí ki az ember a tömegből. Végül is extravagáns, toprongyos milliomosok is vannak a világon, nem a ruha teszi az embert.
Nem sok olyan lehetőség adódik, ahol az ember felveheti a legszebb ruháját - ám ahol százmilliók cserélnek gazdát egyetlen este alatt, ott nincs túl extravagáns kisestélyi, nincs túl magas cipő, nincs túl sok smink. Igaz, uszályos hosszú ruhát nem szoktak ide sem felvenni, de ha valaki ebben jelenik meg, azt sem fogják kinézni - ám semmi nem kötelező: farmeres-pulcsis szerelésben sem rí ki az ember a tömegből. Végül is extravagáns, toprongyos milliomosok is vannak a világon, nem a ruha teszi az embert.
3. Ingyen van a pezsgő
Ami logikus, hiszen ki az, aki józanul
elköltené egy nagyobbacska budai villa árát egy aprócska
olajfestményért, ami első ránézésre még csak nem is túl szép.
De viccet félretéve: amint belép az ember, azonnal pezsgővel
kínálják. Végül is a cél az, hogy mindenki jól érezze magát,
és ne aggódjon azon, hogy esetleg többet költ, mint ahogyan
eredetileg tervezte.
4. A katalógus gyönyörű képeskönyv
Ráadásul minőségéhez képest
meglepően olcsón. A vastag, gyönyörű könyvekben a legfontosabb
képekről szórakoztató tanulmányokat is lehet olvasni, ezzel
minden aukcióra járó továbbképezheti magát. Ráadásul a
katalógus tökéletes eszköz arra is, hogy az ember bennfentesnek
tűnhessen: a profikat követve csak folyamatosan jegyzetelni kell,
mi, mennyiért is kelt el, és közben olyanokat mondogatni, hogy "ez
a festő érdekes korszakából való" vagy "ez pár éven
belül meg fogja duplázni az értékét". Az igazsághoz
hozzátartozik, hogy a műkereskedelem nagyágyúi soha nem ülnek le
a teremben, az árverés alatt végig csevegnek az előcsarnokban.
Mégis mindent tudnak. De ebben sok-sok évtizednyi munka van.
5. Valódi drámákat lehet látni
Minden árverésen van olyan tárgy,
amiért szinte egymás torkának ugranak a vevők. Persze csak
civilizált módon. A feszültséget mindössze abból lehet látni,
hogy az árverező egyre gyorsabban mondja a számokat és jár a
feje, mint a motolla. Nagyjelenetek ritkán vannak, az emberek nem
szoktak hangosan zokogni, ha veszítenek, vagy a táblájukat a
földhöz vágva kirohanni. (Bár volt már rá példa.) De azért
lehet bizony szívből drukkolni az előtted ülő idős néninek is,
aki 400 ezer forintnál mindig abbahagyja a licitet, és ezért
semmit nem tud megszerezni, vagy csodálkozni azon az idős páron,
akik tucatnyi képet vesznek egyetlen este alatt.
6. Érdekes dolgokat lehet megtanulni
Legfőképpen azt, hogy egy műtárgy
értéke nem függ annak szépségétől. Döbbenetes lehet látni,
hogy kit, hogyan áraz be a piac. Lesznek gyönyörű festmények,
amelyek döbbenetes olcsón mennek el, és bugyután egyszerű
vázlatok, amelyekért többet fizetnek mint egy budai kislakásért.
Az ár látszólag nem függ a festő ismertségétől, sem a
szépségétől, sem annak nagyságától, de ez ne tévesszen meg
semmit: véletlenek nincsenek.
7. Természetesen vásárolni is lehet!
Bár a hírekben mindig csak az
százmilliókért elkelt tárgyak kerülnek be, nincs olyan aukció,
ahol ne gondolnának a kispénzű vevőkre is. Ha van az embernek pár
tízezer forintnyi befektetésre szánt pénze, okosabb, ha egy szép,
eredeti grafikát, vagy plakátot vesz, mint egy nem is sokkal
olcsóbb IKEA posztert. Kis szerencsével ugyanis a műalkotás ára
pár év alatt a többszörösére is nőhet. Arról nem is beszélve,
mennyivel izgalmasabb vevőként ülni a nézőtéren, mint egyszerű,
mezei nézelődőként.
A teljes cikk a Nők Lapja Évszakok tavaszi lapszámában olvasható!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése